Cestování - Rumunsko 2016
1.nap - átutazás Magyarországon, Nagyvárad, szállás Kolozsváron
A nap nagy részét utazással töltöttük. Át kellett ugye menni egész Magyarországon. Szerencsére torlódás és más problémák nélkül. A baj csak az volt, hogy szerencsétlenségünkre a busz hátsó részén lévö ötös ülésen kaptunk helyet, egyéb szabad hely nem volt (hogy mi alapján osztották a helyeket, azt nem tudom, mert hogy nem utolsónak jelentkeztünk, az biztos). Annyit mondhatok, hogy legközelebb föl sem szállok a hosszú útra menö buszra, amiben ott kapok helyet. Kénylmetlen, kicsi hely, zajos, levegö alig jár - hacsak nem kapcsolom maximumra a klímát, de akkor meg a torkom vagy fejem bánja ... arról nem beszélve, hogy mindig utolsónak szálltunk le a buszról, ami azt jelenti, hogy a WC-re álló nem rövid soroknak mindig a végén álltunk ...
No, valagyogy túl éltük az utat. Román pénzt is sikerült a határon váltani (igaz mindenütt máshol Romániában jobb volt az árfolyam).
Az elsö állomásunk Nagyvárad volt (román nevén Oradea). A főtér és környéke gyönyörüen rendbetéve, felújítva. Például a sarkon álló Fekete Sas palota. De elég ha az ember odébbmegy 20-30 méterrel és mintha egy egész más városban lenne - az épületek elhanyagolva, ... A téren áll az un. Holdas templom is, ami nevét a homlokzatába épített, forgó Holdat ábrázoló gömbröl kapta. A fötéren kívül megnéztük a Maros folyó partját, Ady valamikori kedvence kávéházának épületét (EMKE) és kóboroltunk egy kicsit a környéken. Szuvenír boltokat kerestünk, de nemigen találtunk, így aztán Nagyváradról még hütömágnest sem tudtam venni.
Aztán fel a buszra, és indulás a szállásra. Ami ez alkalommal, egy éjszaka erejéig Kolozsváron (román nevén Cluj-Napoca) volt, egy 4-csillagos szállodában a Szamos partján. Így aztán elénekelhettük, hogy "szép város Kolozsvár, én ott lakom a Szamosnál ...". Bevallom, ezután legalább két napig naponta többször dúdoltuk ezt a sorocskát, nem és nem akart kimenni a fejünkböl. A szégyen csak az, hogy ez volt az össz, amit a dalszövegböl tudtunk. Úgyhogy volt is aztán este a Google-n keresés, Youtube-on hallgatás... De csak miután bementünk este a városba. Igazat kell adni a dalnak, Kolozsvár nagyon szép. Legalábbis amit láttunk belöle. Hatalmas park (azt hiszem Central Park a folyótól nem messze, ami egészen a színházig húzódik, s onnan hamar a városközpontba értünk. Meglepödve láttuk, hogy mekkora nyüzsgés volt még este i a városban. Rengeteg éttermekhez/kávézókhoz tartozó asztal a tereken, utcákon. Szépen megvilágított és rendben tartott fötér a Szent Mihály templommal, mellett Máron Áron szobor, Hunyadi Mátyás emlékmü.
Amit még meg kell említenem, mert leesett az állam, amikor az ott épülö "cifrapalotákat" (amelyeknek nem zölt volt az ablaka) láttam ... ez pedig Bánffyhugyad nevü falucska (román nevén Huedin). Azt hiszem, hogy kommentálni nem kell....
2.nap - Tordai sóbánya, Berethalom - erödtemplom, Segesvár, szállás Brassóban
A tordai sóbányához (román nevém Salina Turda) még nyitás elött megérkeztünk. A nagy semmi közepén van, a környéke semmi nagy eset, de a bánya mint turistalátványosság, szépen rendbe van rá. Kicsit talán elveszi az ember kedvét a sorbanállás a felvonóra, amelybe 7 kisnövésü ember fér be egyszerre. A mi csoportunk esetén legtöbbször 5 ember után sípolni kezdett és a hatodik embernek ki kellet szállni és várni a következö liftre. Kicsit hossazbbította a várakozást, hogy egy alkalommal oly emberek álltak a lift elött, akiknek eszükbe sem jutott, hogy "meg is kéne hívni az a liftet". No de végülis lejutottunk a mélyre (kb 110 m) , ahol lehetett például csónakázni, biliárdozni, ...
A sóbánya után a berethalmi (román nevén Biertan) erödtemplomot tekintettük meg. Az ottani serkestyeajtónál tolvajként inkább nem próbálkoznák ... Ebben a falucskában arra is kaptunk idöt hogy megebédeljünk. Csak kár, hogy kiderult, hogy levesük volt már csak az étteremben, s annak megrendelése, elfogyasztása és a számla rendezése több mint egy órát vesz igénybe. A kiszolgálás lassuságát illetöen aztán mindenütt ilyen tapasztalataink volt. Olyan Pató-Pál uram-osnak mondanám az igyekezetüket az éttermekben.
Következö állomásunk Segesvár (román nevén Sighisoara). Megnéztük a citadellát (este aztán google-ztünk, hogy mi is a citadella szó jelentése), a városka szépen rendberakott föterét és a környezö utcácskákat. Megmásztunk sok-sok lépcsöt az óratoronyban, Dracula (illetve hat Vlad Tepes) családjának házát, összejártunk elég sok étterem-féleséget, hogy palacsintát együnk - merthogy azt kívántuk meg, de egy hely kivételével mindenütt közölték velünk, hogy palacsintájuk nincs. Ennek az egy helynek meg csak az volt a szépséghibája, hogy ferde volt a talaj (az étterem elött), igy ferdén állt az asztal és a szék és nagyon vigyázni kellett, hogy le ne csússzon a tányér/pohár vagy fel ne boruljunk a székkel ... De végülis nem törtünk el semmit, és még csak el sem szórtuk magunkat.
Végül irány Brassó, ahol a szállásunk várt ránk. Kicsit meglepödtünk a barátnömmel, hogy a szobánkon 140 cm széles franciaágy várt minket egy paplannal - ami friss házasoknak talán jó lenne, de két kiránduló barátnönek azért nem az ideális (az elözö szálláson is franciágy volt egy paplannal, de ott legalább 180 cm széles volt az ágy). Szerencsére az idegenvezetönk hajlandó volt szobát cserélni velünk, így végülis mindegyikünk külön ágyban alhatott.
3.nap - Szinaja - Peles kastély, Törcsvér vára - alias Dracula vára, Brassó
Elsö állomásunk a Szinajában (Sinaia) lévö Peles kastély. A legjobban a "túldíszített" szóval jellemezhetném.
Nekem jobban tetszett a törcsvéri vár (román nevén Bran), amit inkább Dracula váraként emlegetnek. Hogy van-e valóban köze Draculához vagy se .. az már más téma. Mindenesetre sokkal egyszerübb a berendezés (javarészt kö és fa), de sokkal több a lépcsö is. No és vár mellett falumúzeum és rengeteg árus (blúzok, hütömágnes, fából készült dolgok, csecsebecsék, ...) és sok étterem (ahol a kiszolgálás természetesen Pató Pár úr stílusban történik).
A napot Brassóban (Brasov) fejeztük be. Elöször felmentünk libegövel a Cenk hegyre a hollywoodi mintára épített nagy fehér "BRASOV" felirathoz, ahonnan nagyon szép a kilátás a város központjára. Ez a város is késö estig éli vílágát. Föleg az éttermek, kávéházak. Sajnos a sétálóutcán lévö népmüvészeti bolt estefele már zárva volt .. de talán jó is, mert igy kevesebb pénzt költöttem ... mert a kirakatból látottak alapján onnal üres kézzel biztosan nem jöttem volna ki.
4.nap - Nagyszeben, Gyulafehérvár, szállás Déván
A brassói szállásról nyugatnak indulva elsö állomásunk Nagyszeben (román nevén Sibiu). Hatalmas, szépen rendbetett fötér, ahol a legtöbb épületnek "szeme" van (tetöbe beépített kicsi ablokok), így a múltban itt állitolag kevesebb volt a büncselekmény, mert soha sem lehetett tudni, ki mindenki figyeli a téren lévöt. Nem messze egy kisebb tér - kirakódóvásárral, rengeteg áruval. Átmentünk a Hazugok hídján is. Egyes források szerint nevét a környéken áruló kofák füllentéseinek, nagyotmondásainak köszönheti. Mások szerint, ha valaki hazudik miközben a hídon áll, akkor az összeomlik alatta. De miután Nicolae Ceaușescu is átment rajta és a híddal mi sem történt ... hát ennek a változatnak inkább nem hinnék.
Következö állomásunk Gyulafehérvár (román nevén Iulia Alba), ahol néhány órát a gyönyörüen rendebett vár és környekén töltöttünk. Bizonyos források szerint I. István a vár egyik kapujára szegeztette ki Koppány testének egy darabját. Itt található az érseki székesegyház, ahol annakidején Hunyadi Jánost eltemették. Pár méterrel odébb ortodox székesegyház. Itt fogyasztottuk el elsö es eddig egyetlen erdély kürtöskalácsunkat. Kísértésben voltam hozni egyet mutatoba a prágai kürtöskalács árusoknak, akik ugyanannyi pénzért negyed akkora adagot sem adnak ...
Végül irány a szállás Déván (román nevén Deva). Miután elszállásoltak minket, elindultunk, hogy megkeressük a városkozpontot. De nem találtuk meg. Így aztán visszafordultunk, hogy a szálláson legalább az interneten megnézzük, hogy is néz ki. Mikor megláttuk a szálloda hall-jában levö számítogépet, kicsit elbizonytalanodtunk. Ilyen gépet es képernyöt kb. 10 éve nem láttam. Hogy müködött-e vagy sem, azt nem tudom, mert mielött bátorkodtunk volna hozzányúlni, a szálloda alkalmazottja mondta, hogy van wifi ... s mivel kezünkben okos telefon volt, hát nem ragaszkodtunk a muzeumi darab használatához.
5.nap: Arad, hazaút
Azt hiszem Arad volt a kirándulás csalódása (a buszban kijelölt helyünk után). Szombaton 11 óra körül érkeztünk a városba. A város kihalt, alig volt ember. Nincs egy csomó szépen rendberakott ház. Szuveniros bolt egy sem. Sehol info, tábla vagy ilyesmi, hogy hogyan juthatnánk el az aradi vértanúk emlékmüvéhez, ... a kiszolgálás az étteremben pedig lassub mint bárhol máshol.
Egy órakor supp fel a buszra és irány haza (ami számunkra ez esetben Pozsonyt jelentette). Útban hazafele Magyarországon vettünk egy újságot, amit jobb lett volna, ha odafele veszünk meg, mert megtudtuk belöle, hogy az okos telefonokra vannak olyan alklamazások is, amik segítenek wc-t találni a közelben ... márpedig egy ilyen alkalmazás aranyat ér az ilyen kirándulásokon...
és végül pár tapasztalat, megjegyzés úgy általában:
- Ha nem magyar utazási irodával mész Erdélybe, készülj fel magad a magyar vonatkozású dolgokkal - mert vagy nem sok mindent tudsz meg, vagy más beállításban adják elö, mint ahogy azt a magyar történelemben tanultuk.
- Városnézö kirándulások elött az sem árt, ha otthon kinyomtatod a város térképét és bejelölöd, mit szeretnél látni
- ebédre/vacsorára Romaniában csak akkor ülj be, ha idömilliomos vagy
- ha nem akarsz épp valamiért vezekelni, büntetni magad, ... tégy meg mindent annak érdekében, hogy a buszban ne a legutolsó sorban ülj
- az idei norvégia és romániai kirándulás után erösen gondolkodom, hogy ne kérjem-e legközelebb, hogy a busz bal oldalán ülhessek (mert a legtöbb érdekes dolog ott volt látható utazás közben)
- ennyi templomot egymáshoz közel, mint Romaniában, még nem láttam.